A HPV (humán papillomavírus) egy gyakori vírus, amely elsősorban szexuális úton terjed, de bizonyos esetekben előfordulhat nem szexuális terjedés is.
Több mint 200 típusa ismert, ezek közül kb. 14 típus számít magas kockázatúnak, mivel összefüggésbe hozhatók a méhnyakrák, valamint más rákos megbetegedések kialakulásával (pl. végbélnyílás, hüvely, szeméremtest, pénisz, torok).
A fertőzés jellemzően tünetmentes, de kivételt képzenek a vírusos szemölcsök (a külső nemi szerveken jelentkező bőrelváltozások). Az emberek csaknem 100%-a átesik élete folyamán legalább egyszer a HPV fertőzésen. A korábban igazolt fertőzés, viszont nem jelent automatikus további védettséget.
A fertőzés első lépcsőjeként a vírus a bőr, vagy nyálkahártya mikrosérülésein keresztül jut be a szervezetbe, majd a hámsejtek fertőzését okozza. A fertőzések jelentős része tünetek nélkül meggyógyul megfelelő immunműködés esetén. Bizonyos esetekben a magas kockázatú HPV vírus beépülhet a sejtek DNS-ébe, majd a sejtek szaporodásának zavarát okozhatja, melynek hatására bizonyos időn belül kóros hámelváltozások- daganat megelőző állapotok- alakulnak ki. Bizonyos esetekben ezek továbbfejlődve rosszindulatú daganatot hoznak létre.
Összességében elmondható, hogy az elsődleges fertőzések jelentős része azonnal, de az esetek kb harmadában csak évek múlva gyógyul meg. Viszont sajnos az esetek kb 10%-ában kóros hámelváltozások, daganatok alakulhatnak ki.
A fentiek miatt érthető, hogy miért is nagyon fontos a HPV fertőzés megelőzése, illetve a méhnyaki hámelváltozások minél korábbi kimutatása.
Elsődleges megelőzésként a szeronegatív Páciensek védőoltása javasolt (oltási program általános iskolás korban). Tapasztalatok alapján a program igen sikeres, lényegében töredékére esik vissza a HPV asszociált megbetegedések száma. Gyakori kérdés, a már korábban HPV fertőzésen átesett, vagy jelenleg is HPV vírus pozitív Páciensek oltása. Jelenlegi ismereteink alapján csak a méhnyak kúpkimetszést követően adott (un. posztkonizációs) HPV oltásnak van érdemi haszna, más esetben sajnálatosan nincs, így ez nem is javasolt.
A méhnyakrákkal szembeni másodlagos megelőzés a rendszeres szűrés. Magyarországon a konvencionális méhnyakszűrést végezzük rutinszerűen. A komplex népegészségügyi szűrések részeként 3 évente méhnyakszűrés, évente nőgyógyászati szűrővizsgálat javasolt.
Konvencionális méhnyakszűrés kapcsán a méhnyakról egy sörtés eszközzel sejteket sodrunk le. Ezt tárgylemezre fixálva citológus értékeli.
A módszer előnye, hogy olcsó, széles körben alkalmazott és bejáratott módszer, közvetlenül látja a sejtelváltozásokat és klinikailag jól értelmezhető. Viszont hátránya, hogy gyakran nem elég érzékeny (nem mindegy, hogy honnan veszik le, ki értelmezi, stb.)
A szűrés alacsony érzékenysége a HPV vírus közvetlen kimutatásával növelhető, ez adja a HPV szűrés kivételes jelentőségét. A HPV mintavétel hasonlóképpen történik, mint a hagyományos szűrés, de a mintából DNS vizsgálattal laboratóriumi körülmények között a HPV vírus jelenlétét és típusát is ki lehet mutatni. A módszer legfontosabb előnye a nagyon magas (csaknem 100%-os) érzékenység, illetve az, hogy minimalizálható az emberi hibalehetőség a szűrési mechanizmusban. Ámde mivel célunk az, hogy a daganatra potencionálisan hajlamos eseteket mutassuk ki – ne a HPV fertőzést (az esetek jelentős részében spontán gyógyul)- sajnos ez a módszer egyértelmű hátránya is: a spontán gyógyuló eseteket is kimutatja. Ez sűrűbb, költségesebb szűréseket, illetve a Páciensben felesleges szorongást okozhat.
Jelenleg hazánkban érvényben lévő szakmai ajánlás alapján panaszmentes esetben 1-3 évente javasolt konvencionális méhnyakszűrés végzése. Abban az esetben, ha ennek az eredménye kóros, úgy szükséges lehet ennek ismétlése, illetve emellett HPV szűrés, bizonyos esetekben kolposzkópia (mikroszkópos méhnyakvizsgálat) elvégzése is. A fentiek eredmények tükrében, részletes tájékoztatást követően döntünk a további szűrési gyakoriságról, illetve a szükséges kezelésről (pl: kúpkimetszés).
