Hasi méheltávolítás

Hasi méheltávolítás alatt a méh hasmetszés útján történő teljes, vagy részleges eltávolítását értjük.

A méh eltávolítása történhet hasmegnyitással, hastükrözéssel, illetve hüvelyen (akár hastükrözéssel segítve-LAVH) keresztül.

A méh eltávolítása lehet teljes, részleges, illetve radikális. Minden esetben a méheltávolítás hosszú távú következménye lesz a méhvérzés megszűnése és a kialakuló teherbeesési képtelenség.

Teljes méheltávolításról akkor beszélünk, amikor eltávolításra kerül a méh a méhnyakkal együtt. A megnyitott hüvelyt varratok zárják le.

Előnye:

  • méhhel a méhnyak is eltávolításra kerül, ezen szerv további ellenőrzése, nyomonkövetése nem szükséges.
  • a teljes szerv a hüvelyen keresztül a has további megnyitása nélkül eltávolítható.

Hátránya:

  • a méhnyak eltávolításával a medencefenék anatómiája megváltozhat, a hüvely a varratsorral egy vak tasakként fog végződni. Így bizonyos esetekben a szexuális életben változás tapasztalható.

Részleges méheltávolítás során eltávolításra kerül a méhtest a méhnyak hátrahagyásával.

Előnye:

  • ebben az esetben a hüvelyi anatómiai viszonyok nem sérülnek, a szexuális életben változás nem tapasztalható.

Hátránya:

  • a méhnyak szűrése továbbra is szükséges lesz
  • a méhtest eltávolítása a hasfalon keresztül általában egy segédmetszés segítségével történik.

Radikális méheltávolítás rosszindulatú daganatok, illetve ritka eseten jóidulatú, de kiterjedt elváltozások esetén lehet szükséges.

A méheltávolítás javallatát, módját és fajtáját minden esetben egyéni a Pácienssel történő egyeztetés után közösen állapítjuk meg. Figyelembe véve a hosszútávú következményeket és kockázatokat.

A műtét kapcsán dönteni kell a méhfüggelékek további sorsáról is. Általánosságban elmondható, hogy egészséges petefészkek esetén azok eltávolítása 65 éves kor alatt nem indokolt. Így ilyen esetekben az onkológiai kockázat csökkentése céljából csak a petevezetők megelőző szemléletű eltávolítása történik.

A hasi méheltávolítás javallatát jó- és rosszindulatú betegség egyaránt képezheti. A leggyakoribb jóindulatú betegségek: mióma (simaizom-daganat), visszatérő és gyógyszeres kezelésre nem reagáló vérzészavar, endometriózis, ennek a méhre korlátozódó formája az adenomiózis, kismedencei gyulladások, krónikus kismedencei fájdalom.

A műtét légcsövön keresztül végzett altatásban történik. Dezinficiálást követően a húgyhólyagba katétert helyezünk fel, amit legalább 24 óráig tartunk fenn. A has megnyitása jóindulatú elváltozás esetén általában a szeméremszőrzet vonalában vezetett harántmetszéssel történik. Rosszindulatú daganat, extrém méretű elváltozás, illetve a has több részét érintő elváltozás esetén a köldök alatt a középvonalban, vagy a köldök fölé is meghosszabbított hosszanti metszésből hatolunk a hasüregbe. A műtéti javallattól függően a méh eltávolítását kiegészíthetjük az egyik, vagy mindkét petevezeték, ill. petefészek eltávolításával, amit befolyásol a beteg kora és erre vonatkozó műtét előtti kérése is. A méhtartó szalagok ellátását követően ellátásra kerülnek a méhet tápláló erek.

A műtéti javallattól függően:

  • részleges méheltávolítás esetén a méhtestet a méhnyak felett átvágjuk (szubtotális hysterectomia/ amputatio supracervicalis uteri sec Chrobak).
  • teljes méheltávolítás esetén ellátásra kerül a méh és méhnyak melletti kötőszövetes régió, majd a méhnyak alatt átvágásra kerül a hüvely. A hüvelycsonkot varratsorral zárjuk le.

Az eltávolított szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatra küldjük. A műtét végén, az esetlegesen felgyülemlő folyadék elvezetése céljából, műanyag csövet rögzítünk a hasüregbe, amit a műtét utáni napon távolítunk el. A hasfali sebet varratokkal/kapcsokkal egyesítjük.

A beavatkozás veszélyei, lehetséges gyakoribb műtéti szövődmények:

Műtét alatti szövődmények lehetnek: a fertőtlenítőszerekkel vagy az altatószerekkel szembeni túlérzékenységi reakció. Igen ritkán sérülhetnek a belek, a húgyhólyag és a húgyvezeték is. Vérzés léphet fel a kismedence igen bő érellátású területeiről. Nagyobb vérveszteség esetén vérátömlesztés (transzfúzió) válhat szükségessé.

Műtét után a korai időszakban jelentkező szövődmények lehetnek: hányinger, hányás, hasi fájdalom, utóvérzés, bélműködési zavarok, húgyúti fertőzés, hashártyagyulladás, izzadmány vagy vérömleny keletkezése a hüvelycsonkban, hasfali seb gyógyulási zavara, a bőrérzés zavarai. Ezek a szövődmények ritkán fordulnak elő, gyógyszerekkel vagy ismételt műtéti beavatkozással gyógyíthatók. Az alkalmazott véralvadásgátló kezelés ellenére ritkán előfordulhat trombózis és embólia (véralvadék képződése és tüdőbe jutása) is.

Műtét utáni késői időszakban jelentkező lehetséges szövődmények: hasfali sérv; hasűri
összenövések miatti krónikus fájdalom, esetleg bélelzáródás; sipolyképződés a vizeletelvezető rendszer és a hasüreg, vagy a hüvelycsonk között. Ezek igen ritkán előforduló szövődmények

A beavatkozás elmaradásának esetleges következményei:

  • a méh jóindulatú simaizomdaganata (mióma) esetén: fájdalom, vérszegénységet
    okozó vérzési zavar, a mióma elhalása
  • konzervatív kezelésre nem reagáló vérzészavar esetén a vérzészavar fennmaradása
  • gyulladás esetén: az egész hasüregre kiterjedő gyulladás
  • endometriózis esetén: meddőség, fájdalom, kismedencei összenövések, petefészekciszta
  • rosszindulatú daganatok esetén: a daganat terjedése, ami életet veszélyeztető állapotot idéz elő
  • a kezdeti panaszok fennmaradása