A méhnyakrák a méhnyak rosszindulatú daganata, amely csaknem teljes egészében humán papillomavírus (HPV) fertőzés következtében alakul ki. A betegség lassan, évek alatt fejlődik ki, először rákmegelőző állapotok formájában jelentkezik.
A HPV fertőzésről itt tájékozódhat.
Évente kb. 600 000 új esetet és 340 000 halálesetet regisztrálnak világszerte (WHO, 2020). A fejlődő országokban a méhnyakrák a nők egyik leggyakoribb daganata, a fejlett országokban – a szűrés és oltás következtében – ritkábban fordul elő. Magyarországon évente 900-1000 új eset kerül felfedezésre.
A betegség korai állapotban tünetmentes. Emiatt kimondottan fontos a rendszeres szűrővizsgálat, amely korai stádiumban képes a betegség kimutatására; így lehetőség van a korai kezelésre. A betegség tünetei közé tartozik a rendellenes vérzés (közti vérzés, kontakt vérzés) esetleg bűzös hüvelyi folyás, néha alhasi fájdalom. Előrehaladott stádiumban kifejezett hasi, lábba sugárzó fájdalom, széklet, vizelet problémák alakulnak ki.
A betegség kimutatása szövettani vizsgálattal történik. Ezzel egyidőben fizikális (rektális vizsgálat is) vizsgálatot is végzünk. Amennyien a hisztológia rosszindulatú daganatot igazol, úgy szükséges képalkotó vizsgálatok elvégzése. Kismedencei MR vizsgálat mellett mellkas-has- kismedence CT vizsgálat; előrehaladott esetben PET CT vizsgálat végzése történik. A képalkotó vizsgálatok birtokában lehetőségünk van a betegség stádiumának megállapítására, illetve a szükséges kezelés meghatározására.
A méhnyakrák kezeléséről általánosságban elmondható, hogy korai stádiumban elsősorban sebészileg, helyileg előrehaladott stádiumban kemoterápia és sugárkezelés útján, előrehaladott stádiumban kemoterápiás kezeléssel történik.
A sebészi kezelés az elmúlt években nagy változásan esett át. Míg korábban az invazív daganatok esetén szinte teljes egészében radikális méheltávolítás (Wertheim műtét) történt, úgy manapság lehetőség van kevésbé megterhelő, kevesebb következménnyel járó műtét elvégzésére. A kis méretű, mikroszkópos daganatok esetén elégséges lehet kúpkimetszés, vagy egyszerű méheltávolítás végzése. Ez bizonyos esetekben kiegészítendő kismedencei nyirokcsomó eltávolítással (őrszem jelöléssel is). Nagyobb daganatok esetén a méhtartó szalagok teljes, vagy részleges eltávolítása is szükséges lehet. A klasszikus Wertheim műtét esetén eltávolításra kerül a méh, a hüvely felső része, a méhtartó szalagok, a kismedencei nyirokcsomók, illetve a szakrouterin szalagok is. Ennek következtében vizeletürítési zavar léphet fel, amely az esetek jelentős részében idővel spontán megoldódik. Bizonyos esetekben lehetőség van úgynevezett idegkímélő műtétre is, mellyel az előbbi következmény kiküszöbölhető.
A környező szervekre terjedés (hüvely, méhtartó szalagok), vagy kismedencei nyirokcsomó áttét esetén sugárkezelés és kemoterápia történik.
Amennyiben a betegség előrehaladott, a szervezetben szétterjedt; úgy kemoterápiás kezelés történik.
A gyógyszeres kezelés kiegészíthető biológiai kezeléssel is.
A pontos műtéti terv az onkológiai elvek maximális figyelembevételével, a Páciens tájékoztatását követően kerül megállapításra. A kezelési lehetőségek sokféleségéből látható, hogy minden eset kezelése egyéni mérlegelés alapján történik.
