Az előesett méh, vagy hüvely csonthártyához való rögzítése a belső női nemi szervek előesése miatt válhat szükségessé.
A méh- és hüvelyelőesés olyan állapot, amikor a méh (esetleg a hüvelyfalak is) meggyengült tartószalagjai és izmai következtében lejjebb csúsznak a normál helyzetükből, előre boltosulnak, illetve súlyosabb esetben akár ki is türemkedhetnek a hüvelyből. Előrehaladott esetben a méh teljesen kifordul és a hüvelybemenet elé kerül.
Az előesés fokától függően állapítjuk meg a kezelési tervet. Amennyiben a konzervatív kezeléssel nem érünk érdemi javulást, úgy műtéti beavatkozásra van szükség. A tapasztalatok szerint jó életminőséget és tartós, anatómiailag is megfelelő rögzítést ad a méh/méhnyak/hüvely keresztcsonthoz, illetve bizonyos esetekben a medencecsont egyéb részéhez sérvhálóval történő rögzítése.
Hasmegnyitás (laparotomia) javallatát azok az esetek, amikor a Páciens kórelőzményében több műtét, illetve korábbi kiterjedt hasűri fertőzés szerepel.
Hasmegnyitás kapcsán lehetőségünk van bikinivonalban végzett horizontális, illetve hosszanti, akár köldököt is megkerülő metszésre is. A metszés irány és mérete minden esetben a Páciens tájékoztatását követően kerül megállapításra. Sajnos előre nem látható műtéti esemény, nem ismert tényező esetén szükséges lehet ennek a megváltoztatása.
A műtéti seb zárása rétegesen történik, törekedve a legoptimálisabb funkcionális és esztétikai kimenetelre.
A műtét kapcsán a Páciens kérését, illetve egyéb körülményeket is figyelembe véve döntünk arról, hogy a méh teljes/ részleges eltávolításával, vagy anélkül végezzük el a felfüggesztést.
A beavatkozás során a hashártya mögötti térben egy speciális sérvhálót elvezetve a hüvelycsonkot, vagy méhet a keresztcsont vagy a medencecsont csonthártyájához varrjuk nem felszívódó varróanyaggal. Ezt követően a hashártyát a háló felett zárjuk a későbbi szövődmények (bélmozgás zavar, bélsérülés…) elkerülése céljából.
A beavatkozás veszélyei, lehetséges gyakoribb műtéti szövődmények:
Műtét alatti szövődmények lehetnek: a fertőtlenítőszerekkel vagy az altatószerekkel szembeni túlérzékenységi reakció. Igen ritkán sérülhetnek a belek, a húgyhólyag és a húgyvezeték is. Vérzés léphet fel a kismedence igen bő érellátású területeiről. Nagyobb vérveszteség esetén vérátömlesztés (transzfúzió) válhat szükségessé.
Műtét után a korai időszakban jelentkező szövődmények lehetnek: hányinger, hányás, hasi fájdalom, utóvérzés, bélműködési zavarok, húgyúti fertőzés, hashártyagyulladás, izzadmány vagy vérömleny keletkezése az alhasban, hasfali seb gyógyulási zavara, a bőrérzés zavarai. Ezek a szövődmények ritkán fordulnak elő, gyógyszerekkel vagy ismételt műtéti beavatkozással gyógyíthatók. Az alkalmazott véralvadásgátló kezelés ellenére ritkán előfordulhat trombózis és embólia (véralvadék képződése és tüdőbe jutása) is.
Műtét utáni késői időszakban jelentkező lehetséges szövődmények: hasfali sérv; hasűri
összenövések miatti krónikus fájdalom, esetleg bélelzáródás; sipolyképződés a vizeletelvezető rendszer és a hasüreg, vagy a hüvely között. Ezek igen ritkán előforduló szövődmények
Ritkán előforduló speciális műtéti szövődményként a hüvely váladékozása. Ez jellemzően azokban esetekben fordul elő, amikor a rögzítés a hüvelyboltozathoz, vagy magához a hüvelyhez történik. Ez megfelelő kezeléssel (ritkán műtéttel) elhárítható.
A műtéti beavatkozás elmaradásának esetleges veszélyei betegségektől függően:
Alternatív kezelés lehet a hüvely zárása, vagy más hüvely felől végezhető felfüggesztő műtét. Tapasztalatok alapján a kezelés hatékonysága ezeknél a műtéteknél elmarad a hasűri rögzítéstől.
Végső esetben hüvelyi pesszárium felhelyezése válhat szükségessé.
