Az előesett méh, vagy hüvely csonthártyához való rögzítése a belső női nemi szervek előesése miatt válhat szükségessé.
A méh- és hüvelyelőesés olyan állapot, amikor a méh (esetleg a hüvelyfalak is) meggyengült tartószalagjai és izmai következtében lejjebb csúsznak a normál helyzetükből, előre boltosulnak, illetve súlyosabb esetben akár ki is türemkedhetnek a hüvelyből.
Előrehaladott esetben a méh teljesen kifordul és a hüvelybemenet elé kerül.
Az előesés fokától függően állapítjuk meg a kezelési tervet. Amennyiben a konzervatív kezeléssel nem érünk érdemi javulást, úgy műtéti beavatkozásra van szükség. A tapasztalatok szerint jó életminőséget és tartós, anatómiailag is megfelelő rögzítést ad a méh/méhnyak/hüvely keresztcsonthoz, illetve bizonyos esetekben a medencecsont egyéb részéhez sérvhálóval történő rögzítése.
A műtét kapcsán a Páciens kérését, illetve egyéb körülményeket is figyelembe véve döntünk arról, hogy a méh teljes/ részleges eltávolításával, vagy anélkül végezzük el a felfüggesztést.
A beavatkozás során a hashártya mögötti térben egy speciális sérvhálót elvezetve a hüvelycsonkot, vagy méhet a keresztcsont vagy a medencecsont csonthártyájához varrjuk nem felszívódó varróanyaggal. Ezt követően a hashártyát a háló felett zárjuk a későbbi szövődmények (bélmozgás zavar, bélsérülés…) elkerülése céljából.
Ritkán előforduló speciális műtéti szövődményként a hüvely váladékozása. Ez jellemzően azokban esetekben fordul elő, amikor a rögzítés a hüvelyboltozathoz, vagy magához a hüvelyhez történik. Ez megfelelő kezeléssel (ritkán műtéttel) elhárítható.
A műtéti beavatkozás elmaradásának esetleges veszélyei betegségektől függően:
Alternatív kezelés lehet a hüvely zárása, vagy más hüvely felől végezhető felfüggesztő műtét. Tapasztalatok alapján a kezelés hatékonysága ezeknél a műtéteknél elmarad a hasűri rögzítéstől.
Végső esetben hüvelyi pesszárium felhelyezése válhat szükségessé.
A laparoszkópos műtéti technikáról itt tájékozódhat.
